Vény nélkül...

Daniel és Léna hetek óta nem találkoztak. Ebben bizony Daniel keze is benne volt! Félt az érzéseitől és úgy intézte a beosztást, hogy ne fussanak össze. Lénának bizony nagyon hiányzott a doki. Daniel úgy döntött, hogy nem bújkál tovább, hiszen semmi értelme. Hiányzik neki Léna és, hát mindjárt itt a december, jönnek az ünnepek, nem lenne jó egyedül készülődni! Így, hát Daniel elhatározta, hogy szembenéz félelmeivel, hiszen nem minden nő olyan, mint a volt felesége. A kórház udvarán Léna észrevette Danielt, nem hitt a szemének. -Most végre megvagy! -Na, ki vagyok? -Te, csak is Léna lehetsz! Csak neki vannak ilyen gyönyörű kezei! -Ezt bóknak vegyem, Daniel? -Hiányoztál Léna! -Te is hiányoztál! Várj csak, hoztam neked valamit! Hallgasd csak! Na mit hallasz? -Na, hallod? -De mit? -Hát a tengert! -Ugyan már, Léna, ne nevettes! Hát amit hallok, az csak a saját testem hangja, a vérkeringésem hangját hallom, nem a tengert! Ezt ugye, te sem gondolod komolyan? -Nem, persze, hogy nem...! Léna, sz...