Léni mesél

Sziasztok! Léni vagyok.

Ma van apák napja. Tudtátok?

Ennek örömére jól bokán rúgtam Apucsikát! Úgy üvöltött szegényke. Én meg jót nevettem rajta. Amúgy véletlen volt. De tényleg! Fociztunk és a labda helyett rúgtam bele pont a bokájába. Aja(Anya) mondta is, hogy legyek óvatosabb és figyelmesebb. Mondjuk én nagyon figyelmes kislány vagyok. Tegnap vendégek voltak nálunk,  na akkor is roppant figyelmes voltam, mikor kihallgattam mit beszélnek a felnőttek, kicsit be is kavartam, de nem szántszándékkal, csak az a baj,  hogy nagyon pletykás vagyok.  Ez az egy rossz tulajdonságom van, hogy mindent kikotyogok,  azt is, hogy Elora néninek kisbabája lesz és még kiskutyája is lesz! 

Nekünk is van kiskutyánk,  kettő is. Mondtam már, hogy szünet van! Nem kell holnap suliba menni! Igazából akkor lógok amikor csak akarok! Apucsika ír nekem igazolást,  Aja nem nagyon örül neki, de beletörődött. Amúgy nekem van két tesóm. Níla és Adorján. Szeretem őket, de néha megverem őket. De becs szó, hogy meg is bánom, rögtön, mert Aja és Apucsika nagyon csúnyán néz rám olyankor.

 Ha nagy leszek én is orvos leszek, mint Aja és Apucsika. Jó orvos leszek! Apán szoktam gyakorolni, szerinte szadista vagyok. Nem tudom az mi, de ha Apucsika azt mondja, az úgy is van. Azt is szokta mondani,  hogy élvezem, ha fáj valakinek valamije, mert a játékfecskendőt bele szoktam vágni apa combjába és azon nevetek, hogy hogy sikítozik és üvölt, hogy - : A francba! LÉÉÉNI! Ez mire volt jó!

Azt nem tudom,  hogy mire volt jó, de nagyon vicces.