Felmegy a legény a fára

Nincs is jobb annál, mint heverészni a zöld fűben, élvezni a napsütést. Így tett Léna és Daniel is.

-Lénus! Nem jössz ide hozzám?

-Léna! Cicám, gyere már!

-Itt vagyok! Mi volt ilyen sürgős?

-Nézd azt a felhőt! Olyanok, mintha mi lennénk!
-Melyikre gondolsz? Én csak vattacukrot, fánkot és egy lovat látok.
Lehet, hogy te vagy a ló, ha jobban megnézem, tényleg hasonlít!
-Ne nevess már ki! Az a felhő ott, akkor is olyan mint mi! Nem ló és nem fánk...
Tényleg, Lénus! Sütünk ma sütit?

-Arra gondolsz, hogy én sütök, te pedig nézed?
-Nem. Segítenék. De, ha nem, hát nem!
-Ne durcizz már! Sütünk sütit!
Nem fáj már a hasad?

-Már nem fáj, egyébként csak szimuláltam, nem is fájt, csak lusta voltam reggel kávét főzni.

-Hogy te milyen vagy, Daniel! Na, és milyen sütit szeretne a Dr. Úr?

-Gyümölcsöset. Láttam a kertben egy csomó meggyet. Felmászok a fára és leszedem. Megyünk a kertbe?
-Maradjunk még egy kicsit.
-Ha nincs kedved jönni, majd kiviszlek a hátamon!

-Úgy tudtam, Daniel!
-Mit tudtál, Szívecském?
-Hát, hogy a ló formájú felhő az te voltál! Akkor szépen ügess csak ki a kertbe , te kis szimuláns paci!

-Nézd Léna, milyen szép piros!

-Kóstoltad? Édes, vagy savanyú?
-Kicsit savanyú.
-Tényleg csak kicsit, nagyon kellemes az íze.

-Várj, lehúzom a gallyat! Így könnyebb leszedni.

-Tudod mit, felmászom a fára és lehozom neked a legédesebb meggyet a tetejéről.

-Dani, csak óvatosan! Vigyázz a lábadra, nem hiányzik, hogy leess!

-Nyugi, nem áll szándékomban leesni!
-Kóstold meg, hogy édes-e?
-Oké.
-Na, milyen?
-Nem olyan édes mint te! Egyébként nagyon finom.

-Egy kicsit fentebb megyek!
-Oké, de óvatos legyél! Jajj Dani, a fejemen landolt egy meggymag!
-Bocsi, nem akartam rádköpni!

-Nennyit szedjek?

-Már elég lesz! 

-Akkor lejövök. Mit énekelsz? Nem hallatszik fel.

-Csak dúdoltam. 

-De mit?

- Felmegy a legény a fára a meggyfa tetejére ...