Vény nélkül...

Léna próbált türelmesen várni, minden perc egy órának tűnt. A műtét után Danit betolták a kórterembe. Léna nem mozdult mellőle. George elmesélte Lénának, a műtét részleteit. Minden rendben ment, a roncsolódás nem olyan nagy, mint gondoltuk , a csontot rögzítettük és 48 óra múlva bezárjuk a sebet, Edrik is ott lesz, ő a legjobb a szakmájában, nyoma sem lesz a sebnek. Ezeket a szavakat hallgatta Léna, miközben megnézte a röntgen felvételeket.
Dani lassan ébredezett.
-Szia Édes! -Mondta halkan.

-Szia Dani! Hogy érzed magad?
-Borzasztó hányingerem van az altatótól. Olyan gyorsan történt minden.
-Nagyon ránk ijesztettél! Anyukád úton van ide a húgoddal.
-Mond csak Léna, a lábam meg van még? Nem érzem.
-Igen, nyugodj meg, a fájdalomcsillapítótól nem érzed, az idegek is rendben vannak.
-Akkor jó! Hiszek neked.
-Holnapután zárják be a sebet.

-Mit hozzak neked?

-Semmit, csak maradj itt.

-Mégis, egy kis vizet kérek, nagyon szomjas vagyok. Mutasd meg a röntgenem.

-Rendben, de inkább pihenj.

-Anya mikor jön? Jól a nyakadra hívtam.
-Nyugodj meg, megleszünk .
Nyílt az ajtó és belépett Dani anyukája.
-Kisfiam!
-Anya! Szia! Nem kellett volna idejönnöd! Kitty? Ő is itt van?
-Katarina kint vár, egyszerre csak egy ember jöhet be hozzád.

Dani elálmosodott. Az altató még nem ürült ki a szervezetéből.

-Most itt hagylak egy kicsit, anyukád itt marad veled. Hazaviszem Kitty-t és a csomagokat, beszélek a lányokkal, összeszedek neked pár cuccot és jövök.

-Rendben.

Folyt. Köv.