Vény nélkül... A nagy kaland 6.

Nagy a készülődés a Petrov családban, hiszen Daniel pénteken utazik Afrikába. A héten már nem dolgozik, szerettek volna egy kicsit nyaralni, de az időjárás közbeszólt. Próbálnak minél több időt együtt tölteni. Léna le sem tudja vakarni magáról Danielt, egész nap rajta csüng.

A csomagok már útra készen vannak. Sok adományt és gyógyszereket is visznek magukkal.
 Ma este átjön pár barát, szeretnének elköszönni Danieltől.
Elsőként a szomszéd srác érkezett, nem túl régóta lakik itt, de nagyon hamar összebarátkoztak.

-Helló, Dr. Úr!

-Szia, Művész Úr! Gyere ülj le, mivel kínálhatlak meg?

- Nem kérek semmit, Dani! Mesélj már, izgulsz, várod?

- Aha, így sorban. Inkább a kíváncsiság, ami nagy bennem. De mesélj te, mi újság, leszerződtél?

-Igen, aláírtam a szerződést, két évre.

- Ez remek, a bátyám is, kollégák lesztek.

- Nem is meséltétek eddig, hogy a bátyád színész. Beszélgettem vele, de ő sem mondta. 

-Hát, most már tudod. - nevetett Daniel.

Közben, befutott Edrik és a felesége.

- Szia, Léna! De rég jártál bent nálunk a klinikán!

- Sziasztok! Gyertek be! Hát nem ma volt. A lányoktól nem jut időm semmire. Hiányoztok ám, nagyon!

-Hol van a nagy kalandor?

- A nappaliban vagyok! - kiáltott Dani.

Sindy és Alan együtt érkeztek, a kapuban összefutottak.

-Sziasztok! Gyertek, üljetek le ti is!

- Paul üdvözöl, Dani! Csütörtökön hazaugrik a táborból és elköszön tőled.

- Tudom Sindy, felhívott ma! 

- Nagyon vigyázz magadra, Dani! -Borult Sindy, Daniel nyakába.

- Megpróbálok, ígérem Sindy-kém!

- Daniel, be kéne hozni az asztalt és  a székeket, hogy kényelmesen elférjünk. - szólt Léna. 

- De ne Sindy fején keresztül emeljétek át az asztalt!

- Szívesen segítenék, de vigyáznom kell a kezemre! - viccelődött Alan, azzal bevitt egy széket, ő is.

Most már elfér mindenki. 

Közben befutott Kayla is. 

-Léni, gyere le a lépcsőről!

- Nem!

A társaság hangulata nagyon jó volt. Már mindenki Danielt kérdezgette.

-Na jó, kaptam egy csomó kérdést tőletek, megpróbálok röviden válaszolni. Szóval péntek hajnalban indulunk, az út nagyon hosszú, több nap, mire a végső célt elérjük. Egy európai család biztosít szállást nekünk és egy kórházban fogunk dolgozni, ami most épült, a technika elég kezdetleges, de viszünk pár komolyabb gépet, az én feladatom főként a kinti kollégák betanítása  lesz.  A gépeket nem olyan egyszerű kezelni. Persze mindez élesben megy, szóval reggeltől estig zsinórban műtünk. Nem félek attól, hogy elkapok valamit és attól sem, hogy lebarnulok, max leégek, de annyi naptejet és kézfertőtlenítő zselét viszek, hogy egy évre elég lenne. Attól sem tartok, hogy megcsíp majd valami, sárgaláz ellen kaptam oltást, malária ellen pedig már holnaptól szedem a gyógyszert. Röviden ennyi.

- Léni! Ne kelljen már mégegyszer szólnom, hogy gyere le a lépcsőről! Gyere csak ide hozzám, Cicám! Mi a baj? 

- Hiányozni fogsz, apucsika!

-Te is Cicus! Hamar el fog telni az a négy hét, majd meglátod!

-Apucsika, hozzál nekem egy zsiráfot! Olyan igazit, meg egy elefántot és egy majmot is. Nílának is hozz egy majmot! 

- Jó, jó, majd meglátjuk, kicsim.

- Koccintsunk arra, hogy itt vagytok nekünk! Még el sem utaztam és már hiányoztok!

- Te is hiányozni fogsz nekünk, Dani!