Havas kaland

Ma nagyon szépen esett nálunk a hó és még most is esik. A Petrov családnak sem kellett több, előhúzták a kisszánkót és élvezték a gyönyörű hóesést. Léni kisbarátnője Jázmin is velük tartott. Daniel már meggyógyult, de még pár napig nem mehet dolgozni, ki kell pihennie a betegséget, nehogy visszaessen. Léna aggódik is miatta, a hideg levegő nem nagyon tesz most jót neki, de Daniel nem törődik vele és csak megvonja a vállát.
- Ha visszaesek, majd ápolgatsz.
A hóesés elállt és a csapat alaposan felöltözve kiment a friss hóba játszani. A kicsi Nílát is kivitték.
-Építsünk jóembert! - Kiabálta
 Léni.
Ezen mindenki nagyot nevetett. Az nem jóember, hanem hóember! - Mondták egyszerre.
Daniel és a gyerekek nekiláttak a jóemberhóembernek.
-Először is kell egy nagy alap, amin majd elfér a pocakja. - Mondta Dani.

 

-Dani bácsi, ekkora jó lesz? - Kérdezte Jázmin.

- Igen, de már kértelek, hogy ne bácsizz engem!

-Oké doki. 

-Milyen nagy lett! - Örültek a gyerekek.

- Ki jön szánkózni?

- Gyorsabban apa!

-Most ti jöttök csajok! Én is szeretnék szánkózni.

-Anya majd húz téged és Nílát.

-Nagyon nehezek vagytok!

-Hajrá lányok, erősek vagytok ti! Van kedvetek velem lecsúszni a dombon? - Kérdezte Daniel. 

-Igeeeen! De te ülsz hátul doki bácsi.

- Oké, benne vagyok.

-Vigyázat jövök!

 

 -Gyertek, csináljunk hóangyalt!

-Azt, hogy kell?

- Lefekszel a hóba és mozgatod a kezed, lábad.

-Apucsika így kell csinálni a angyalt?

-Igen cicám, ügyes vagy. De ideje magunkról lesöpreni a havat és bemenni a meleg szobába. 

- Még a hóemberrel fotózkodjunk!- Kérlelték Danielt a lányok. 

-Rendben.

 -És most mindenkit megdobálok!
A lányok sikítva elszaladtak.

 

-Kukucs.