Vény nélkül. . . Kitty

 -Sziasztok!  Kitty vagyok! Éppen utazom valahová. Pontosan nem tudom hová, mert még soha nem voltam ott.

Elmúltam 16. A szüleim lemondtak rólam, nem ütöm meg azt a mércét, amit elvárnak tőlem.  Ez az ő saruk,  rólam lepereg minden. Kit érdekel, hogy ők mit akarnak, engem egész más dolgok érdekelnek.

Még nem repültem egyedül sosem,  furcsa, nem ismerek senkit itt és ahová megyek ott is csak egy embert fogok ismerni. Szóval, most magam mögött hagyok mindent. A barátokat,  a sulit, a szüleimet.

Na csapjunk a lecsóba, vár a nagybetűs élet!

Tíz órával ezelőtt Petrovéknál.

-Milyen hatalmasat rúgott! Érezted te is Léna?



-Á,  dehogy is! Én nem éreztem semmit.
-Pedig hatalmas volt!  Megint rúgott. Most sem érezted?
-Dehogynem. Daniel, nem tűnt fel, hogy engem rugdos.
-Ne haragudj Lénus. De annyira várom már ezt a picilányt, hogy bele sem gondoltam.
Ám ekkor megcsörrent Petrovéknál a telefon.

Daniel hosszasan beszélt, a szülei hívták.
-Baj van kicsifiam. A húgod.
Léna csak ennyit hallott az egész beszélgetésből, mert Daniel kiment a szobából telefonálni, nehogy Léni felébredjen.

Több mint egy óra múlva, Daniel csendben visszament a hálószobába.

Léna nem szólt, várta, hogy Daniel mond valamit. Daniel azt hitte Léna elaludt. Csendben volt, a plafont bámulta. Le sem tudta húnyni a szemét.
-Baj van kicsim? -törte meg a csendet Léna.
-Igen. -Szólt Daniel.
-Elmondod?

-Szeretném, de nem tudom, hogy fogjak hozzá.
-Talán kezd az elején.
-Hát jó. Anya hívott, gond van a húgommal.
Daniel abbahagyta a mondandóját.
-Ennyi? -Kérdezte Léna.
-Nézd, Léna,  hoztam egy döntést, nélküled,  sajnálom,  de nem tehettem mást. Anya és apa teljesen kikészültek. Soha nem hallottam ilyennek a hangjukat.
-Nyugodj már meg Dani, mi ez a nagy probléma, ami ennyire kikészített téged is.
-A húgom. . .
-De mi van vele?
-Ide fog költözni Kitty.
-Ide?  Hozzánk?
-Igen.
-Értem, ezt a döntést hoztad nélkülem. Semmi baj Dani. Nyugodj már meg, inkább azt meséld el, mi van Kitty-vel?  Beteg?
-Nem,  dehogy is. Kicsapták a suliból.
-És ezért összedőlt a világ?
-Nem,  csak nem tehettem mást.  Tudom, hogy nem hiányzik egy problémás kamasz a nyakunkba, mindjárt itt a baba, neked is nyugalomra lenne szükséged.
-Hát, majd segít Kitty. Nézd a jó oldalát.
-Erre nem vennék mérget.
Tudod mit művelt az esküvőnk előtt,  pont akkor döntött úgy, hogy megszökik otthonról, csak,  hogy ő legyen a középpontban. Pedig anya és apa mindent megadnak neki. Ha fel tudják tenni a gépre, már holnap délelőtt itt lesz. Kimegyek elé a repülőtérre, nehogy megszökjön. Anya még hívni fog,  hogy melyik géppel jön Kitty.
-Ne aggódj Daniel,  rendben lesz minden. Próbálj meg aludni.
 Daniel nem sokat aludt, korán hívta az anyukája és már indult is a repülőtérre, Kitty elé. Három éve nem látta a húgát, mert Kitty igyekezett kibújni minden családi esemény elől.
A gép időben landolt,  Daniel izgatottan várta a húgát.

-Itt volnék!  Ebben a porfészekben kell élnem, még szerencse, hogy van repülőtér. De hol van az én okos bátyám? 

-Daniel! Te vagy az?  -Ugrott Kitty a bátyja nyakába. 

-Kisvakarcs!  Alig ismertelek meg! De örülök, hogy látlak! 

-Hogy megvagy változva Daniel!  Megöregedtél! Milyen rövid a hajad! Hol a szemüveged?  Örülök neked, legalább te befogadtál! Sárkányt nem hoztad magaddal? 

-De vicces vagy! Gyere, keressük meg a csomagjaidat.

- Nem mondod, családi autó? Daniel,  ez nagyon ciki!  Neked mindig olyan jó kocsijaid voltak. A sálat is a sárkányod kötötte a nyakadba?  Meg ne fázz,  Daniel. 

-Fejezd már be Kisvakarcs. Képzeld,  van sporkocsim is. A sálat pedig én kötöttem a nyakamba, kicsit fáj a torkom. De, ezt ne mond el Lénának. Ja, és azért ezzel a kocsival jöttem eléd, mert van benne gyerekülés, neked. Lénát pedig ne nevezd sárkánynak. 

-Úgy látom jól kifogunk jönni bátyuskám!