Ryana szombaton költözött hozzám. Váratlan meglepetésben volt részem. Jó, ha az embernek vannak barátai és gondolnak rá. Kata barátnőmtől kaptam ezt a szépséget.
Oldalak
▼
2017. március 28., kedd
2017. március 8., szerda
Vény nélkül. . . Kitty 2 . rész
Danielék elindultak hazafelé a repülőtérről. Kitty csendes volt. Daniel próbálta oldani a kínos csendet. Nem akarta Kitty-t a kérdéseivel nyaggatni.
-Léna már nagyon vár. Anyát is fel kell hívni, hogy rendben megérkeztél. Felhívod te, vagy megcsörgessem én?
-Inkább te, rám nem kíváncsi.- Vágta rá Kitty.
-Miért mondasz ilyet? Anya és Apa is nagyon szeret. Azért küldtek ide, hogy újra kezdhess mindent. Melyik suli fogadott volna otthon szívesen. Nagy butaságot csináltatok a haverokkal.
-Anya elmondta?
-Igen, mindent.
-Akkor most te is útálsz?
-Nem útál téged senki. Szeretünk Kisvakarcs!
Nézd csak, itt lakunk. Megérkeztünk!
Daniel bepakolta a csomagokat a házba. Kitty is kiszállt az autóból, vett egy nagy levegőt és bement Daniel után .
Léna fogadta az ajtóban.
-Szia Kitty! Örülök, hogy látlak!
- Csá! Te vagy Léna?
-Igen. Gyere megmutatom a házat. Sajnálom, hogy eddig nem találkoztunk, remélem jól kijövünk majd egymással.
-Csak reménykedj!-Gondolta Kitty.
-Gyere Kitty, megmutatom a szobád!-Kiáltott Daniel az emeletről.
Kitty felsietett Daniel után, mert nagyon kínosan érezte magát Léna társaságában.
-Majd átalakítjuk az ízlésednek megfelelően.
-Daniel, ezt a lépcsőn találtam. Ez a tiéd? Ezzel visz sétálni a bálna?
-Kitty! Mi az, hogy bálna? Te Lénát nevezted bálnának?
-Elég kövér. Fogyókúrára foghatnád. Helga egy szupermodell hozzá képest.
-Léna babát vár. Nem szeretném, ha bántanád! Helga nevét, pedig hallani sem akarom! A póráz pedig a kutyáé.
-Bocs, nem tudtam, hogy terhes. Azt sem, hogy van kutyátok. Tényleg bocs! Egyébként miért nem akarsz hallani Helgáról semmit? Nem tetted még túl rajta magad? Csak nem oda vagy még mindig érte? Dani! Te még mindig szereted! Léna tudja?
-Ne kavarj Kitty! Léna ismeri a múltam.
Közben Léna is felment az emeletre.
-Jó, hogy jössz Léna! Danielnek nagyon fáj a torka, alig tud nyelni szegényke. Nem is értem, hogy engedted, hogy elém jöjjön.
- Beteg vagy Dani? Nincs lázad?
Mutasd a torkod, tátsd ki a szád!
-Jajj, ne már Léna. Csak egy kicsit fáj a torkom. Nem nagy ügy.
-Megvizsgállak. Hozom a táskám.
-Fogadj szót a doktor néninek bátyuskám!
-Nagyon köszi, ezt jól elintézted Kitty!
-Nincs mit!
-Léna már nagyon vár. Anyát is fel kell hívni, hogy rendben megérkeztél. Felhívod te, vagy megcsörgessem én?
-Inkább te, rám nem kíváncsi.- Vágta rá Kitty.
-Miért mondasz ilyet? Anya és Apa is nagyon szeret. Azért küldtek ide, hogy újra kezdhess mindent. Melyik suli fogadott volna otthon szívesen. Nagy butaságot csináltatok a haverokkal.
-Anya elmondta?
-Igen, mindent.
-Akkor most te is útálsz?
-Nem útál téged senki. Szeretünk Kisvakarcs!
Nézd csak, itt lakunk. Megérkeztünk!
Daniel bepakolta a csomagokat a házba. Kitty is kiszállt az autóból, vett egy nagy levegőt és bement Daniel után .
Léna fogadta az ajtóban.
-Szia Kitty! Örülök, hogy látlak!
- Csá! Te vagy Léna?
-Igen. Gyere megmutatom a házat. Sajnálom, hogy eddig nem találkoztunk, remélem jól kijövünk majd egymással.
-Csak reménykedj!-Gondolta Kitty.
-Gyere Kitty, megmutatom a szobád!-Kiáltott Daniel az emeletről.
Kitty felsietett Daniel után, mert nagyon kínosan érezte magát Léna társaságában.
-Majd átalakítjuk az ízlésednek megfelelően.
-Daniel, ezt a lépcsőn találtam. Ez a tiéd? Ezzel visz sétálni a bálna?
-Kitty! Mi az, hogy bálna? Te Lénát nevezted bálnának?
-Elég kövér. Fogyókúrára foghatnád. Helga egy szupermodell hozzá képest.
-Léna babát vár. Nem szeretném, ha bántanád! Helga nevét, pedig hallani sem akarom! A póráz pedig a kutyáé.
-Bocs, nem tudtam, hogy terhes. Azt sem, hogy van kutyátok. Tényleg bocs! Egyébként miért nem akarsz hallani Helgáról semmit? Nem tetted még túl rajta magad? Csak nem oda vagy még mindig érte? Dani! Te még mindig szereted! Léna tudja?
-Ne kavarj Kitty! Léna ismeri a múltam.
Közben Léna is felment az emeletre.
-Jó, hogy jössz Léna! Danielnek nagyon fáj a torka, alig tud nyelni szegényke. Nem is értem, hogy engedted, hogy elém jöjjön.
- Beteg vagy Dani? Nincs lázad?
Mutasd a torkod, tátsd ki a szád!
-Jajj, ne már Léna. Csak egy kicsit fáj a torkom. Nem nagy ügy.
-Megvizsgállak. Hozom a táskám.
-Fogadj szót a doktor néninek bátyuskám!
-Nagyon köszi, ezt jól elintézted Kitty!
-Nincs mit!
2017. március 5., vasárnap
Vény nélkül. . . Kitty
-Sziasztok! Kitty vagyok! Éppen utazom valahová. Pontosan nem tudom hová, mert még soha nem voltam ott.
Elmúltam 16. A szüleim lemondtak rólam, nem ütöm meg azt a mércét, amit elvárnak tőlem. Ez az ő saruk, rólam lepereg minden. Kit érdekel, hogy ők mit akarnak, engem egész más dolgok érdekelnek.
Még nem repültem egyedül sosem, furcsa, nem ismerek senkit itt és ahová megyek ott is csak egy embert fogok ismerni. Szóval, most magam mögött hagyok mindent. A barátokat, a sulit, a szüleimet.
Na csapjunk a lecsóba, vár a nagybetűs élet!
Tíz órával ezelőtt Petrovéknál.
-Milyen hatalmasat rúgott! Érezted te is Léna?
-Pedig hatalmas volt! Megint rúgott. Most sem érezted?
-Dehogynem. Daniel, nem tűnt fel, hogy engem rugdos.
-Ne haragudj Lénus. De annyira várom már ezt a picilányt, hogy bele sem gondoltam.
Ám ekkor megcsörrent Petrovéknál a telefon.
Daniel hosszasan beszélt, a szülei hívták.
-Baj van kicsifiam. A húgod.
Léna csak ennyit hallott az egész beszélgetésből, mert Daniel kiment a szobából telefonálni, nehogy Léni felébredjen.
Több mint egy óra múlva, Daniel csendben visszament a hálószobába.
Léna nem szólt, várta, hogy Daniel mond valamit. Daniel azt hitte Léna elaludt. Csendben volt, a plafont bámulta. Le sem tudta húnyni a szemét.
-Baj van kicsim? -törte meg a csendet Léna.
-Igen. -Szólt Daniel.
-Elmondod?
-Szeretném, de nem tudom, hogy fogjak hozzá.
-Talán kezd az elején.
-Hát jó. Anya hívott, gond van a húgommal.
Daniel abbahagyta a mondandóját.
-Ennyi? -Kérdezte Léna.
-Nézd, Léna, hoztam egy döntést, nélküled, sajnálom, de nem tehettem mást. Anya és apa teljesen kikészültek. Soha nem hallottam ilyennek a hangjukat.
-Nyugodj már meg Dani, mi ez a nagy probléma, ami ennyire kikészített téged is.
-A húgom. . .
-De mi van vele?
-Ide fog költözni Kitty.
-Ide? Hozzánk?
-Igen.
-Értem, ezt a döntést hoztad nélkülem. Semmi baj Dani. Nyugodj már meg, inkább azt meséld el, mi van Kitty-vel? Beteg?
-Nem, dehogy is. Kicsapták a suliból.
-És ezért összedőlt a világ?
-Nem, csak nem tehettem mást. Tudom, hogy nem hiányzik egy problémás kamasz a nyakunkba, mindjárt itt a baba, neked is nyugalomra lenne szükséged.
-Hát, majd segít Kitty. Nézd a jó oldalát.
-Erre nem vennék mérget.
Tudod mit művelt az esküvőnk előtt, pont akkor döntött úgy, hogy megszökik otthonról, csak, hogy ő legyen a középpontban. Pedig anya és apa mindent megadnak neki. Ha fel tudják tenni a gépre, már holnap délelőtt itt lesz. Kimegyek elé a repülőtérre, nehogy megszökjön. Anya még hívni fog, hogy melyik géppel jön Kitty.
-Ne aggódj Daniel, rendben lesz minden. Próbálj meg aludni.
Daniel nem sokat aludt, korán hívta az anyukája és már indult is a repülőtérre, Kitty elé. Három éve nem látta a húgát, mert Kitty igyekezett kibújni minden családi esemény elől.
A gép időben landolt, Daniel izgatottan várta a húgát.
Elmúltam 16. A szüleim lemondtak rólam, nem ütöm meg azt a mércét, amit elvárnak tőlem. Ez az ő saruk, rólam lepereg minden. Kit érdekel, hogy ők mit akarnak, engem egész más dolgok érdekelnek.
Még nem repültem egyedül sosem, furcsa, nem ismerek senkit itt és ahová megyek ott is csak egy embert fogok ismerni. Szóval, most magam mögött hagyok mindent. A barátokat, a sulit, a szüleimet.
Na csapjunk a lecsóba, vár a nagybetűs élet!
Tíz órával ezelőtt Petrovéknál.
-Milyen hatalmasat rúgott! Érezted te is Léna?

-Á, dehogy is! Én nem éreztem semmit.-Pedig hatalmas volt! Megint rúgott. Most sem érezted?
-Dehogynem. Daniel, nem tűnt fel, hogy engem rugdos.
-Ne haragudj Lénus. De annyira várom már ezt a picilányt, hogy bele sem gondoltam.
Ám ekkor megcsörrent Petrovéknál a telefon.
Daniel hosszasan beszélt, a szülei hívták.
-Baj van kicsifiam. A húgod.
Léna csak ennyit hallott az egész beszélgetésből, mert Daniel kiment a szobából telefonálni, nehogy Léni felébredjen.
Több mint egy óra múlva, Daniel csendben visszament a hálószobába.
Léna nem szólt, várta, hogy Daniel mond valamit. Daniel azt hitte Léna elaludt. Csendben volt, a plafont bámulta. Le sem tudta húnyni a szemét.
-Baj van kicsim? -törte meg a csendet Léna.
-Igen. -Szólt Daniel.
-Elmondod?
-Szeretném, de nem tudom, hogy fogjak hozzá.
-Talán kezd az elején.
-Hát jó. Anya hívott, gond van a húgommal.
Daniel abbahagyta a mondandóját.
-Ennyi? -Kérdezte Léna.
-Nézd, Léna, hoztam egy döntést, nélküled, sajnálom, de nem tehettem mást. Anya és apa teljesen kikészültek. Soha nem hallottam ilyennek a hangjukat.
-Nyugodj már meg Dani, mi ez a nagy probléma, ami ennyire kikészített téged is.
-A húgom. . .
-De mi van vele?
-Ide fog költözni Kitty.
-Ide? Hozzánk?
-Igen.
-Értem, ezt a döntést hoztad nélkülem. Semmi baj Dani. Nyugodj már meg, inkább azt meséld el, mi van Kitty-vel? Beteg?
-Nem, dehogy is. Kicsapták a suliból.
-És ezért összedőlt a világ?
-Nem, csak nem tehettem mást. Tudom, hogy nem hiányzik egy problémás kamasz a nyakunkba, mindjárt itt a baba, neked is nyugalomra lenne szükséged.
-Hát, majd segít Kitty. Nézd a jó oldalát.
-Erre nem vennék mérget.
Tudod mit művelt az esküvőnk előtt, pont akkor döntött úgy, hogy megszökik otthonról, csak, hogy ő legyen a középpontban. Pedig anya és apa mindent megadnak neki. Ha fel tudják tenni a gépre, már holnap délelőtt itt lesz. Kimegyek elé a repülőtérre, nehogy megszökjön. Anya még hívni fog, hogy melyik géppel jön Kitty.
-Ne aggódj Daniel, rendben lesz minden. Próbálj meg aludni.
Daniel nem sokat aludt, korán hívta az anyukája és már indult is a repülőtérre, Kitty elé. Három éve nem látta a húgát, mert Kitty igyekezett kibújni minden családi esemény elől.
A gép időben landolt, Daniel izgatottan várta a húgát.
-Itt volnék! Ebben a porfészekben kell élnem, még szerencse, hogy van repülőtér. De hol van az én okos bátyám?
-Daniel! Te vagy az? -Ugrott Kitty a bátyja nyakába.
-Kisvakarcs! Alig ismertelek meg! De örülök, hogy látlak!
-Hogy megvagy változva Daniel! Megöregedtél! Milyen rövid a hajad! Hol a szemüveged? Örülök neked, legalább te befogadtál! Sárkányt nem hoztad magaddal?
-De vicces vagy! Gyere, keressük meg a csomagjaidat.
- Nem mondod, családi autó? Daniel, ez nagyon ciki! Neked mindig olyan jó kocsijaid voltak. A sálat is a sárkányod kötötte a nyakadba? Meg ne fázz, Daniel.
-Fejezd már be Kisvakarcs. Képzeld, van sporkocsim is. A sálat pedig én kötöttem a nyakamba, kicsit fáj a torkom. De, ezt ne mond el Lénának. Ja, és azért ezzel a kocsival jöttem eléd, mert van benne gyerekülés, neked. Lénát pedig ne nevezd sárkánynak.
-Úgy látom jól kifogunk jönni bátyuskám!
2017. március 1., szerda
Fashionistas vörös lány #47
Ma érkezett meg ez a szépség! Annyira vörös, de annyira. Kétféle árnyalatú vörös hajzuhatagja van. Rengeteg pici, halvány szeplőcske van az arcán.
Mikor megláttam a 2017-es Fashionistas kínálatot, egyből megakadt rajta a szemem. A felsője és a szoknyája egybe van varrva, a mellény külön levehető. Ő az első petite Barbiem. Ami nagyon érdekes, hogy a sapi műanyagból van, majd kötök neki hasonlót. Annyira örülök neki! Kitty lett a neve.