Babák, történetek gyermekkoromból... 1. rész

Elindítok egy sorozatot arról, hogy hogyan is ismertem meg a Barbie babákat. Mind ez a 80-as években kezdődött. A szomszéd kislány anyukája lehozott a ház elé két Barbie babát, egy igazi Mattelt és egy műanyag utánzatot, aminek barna haja volt. Sokan körbevettük és csodáltuk a különleges babákat. Elmesélte, hogy melyik az igazi és,  hogy honnan lehet megismerni. Arról is mesélt, hogy dollárboltban vették Barbie-t, a másikat pedig a Balatonon. Akkor jöttek haza a nyaralásból.
Itthon elmeséltem, hogy milyen babát láttam. Csak meséltem és meséltem... Hogy hajlik a lába és van cicije és szőke ,de a barna is szép, de az nem igazi és , hogy azt jobban szereti a szomszéd kislány.
Itthon közölték velem, hogy mi is megyünk a Balatonra, pár nap múlva indulunk, nekem csak azért nem mondták, hogy ne várjam annyira. Majd ott megnézzük azt a babát, ha lesz akkor kapok egyet.  Nem tudtam minek örüljek jobban a nyaralásnak, vagy annak, hogy lesz egy olyan babám.
Eljött a nap, mikor indultunk a Balatonra, emlékszem vittem egy babát magammal, hogy legyen mivel játszanom a vonaton, mert nagyon hosszú volt az út. Arra is emlékszem, hogy varrtam egy ruhát Barbie-nak, bár a méretét nem ismertem, akkoriban kezdődött nálam a varrogatás, akkor tanultam meg egy kicsit kötni is. A ruha persze otthon maradt és a kedvenc úszógumim is.
Az egy fantasztikus nyaralás volt, ennyi év után is emlékszem mindenre. Akkor tanultam meg úszni.
Egyik nap történt, hogy az egyik stég lábához ki volt kötve egy sárga gumicsónak, benne ült egy néger kicsilány és szembe vele egy csomó, különböző nemzetiségű Barbie, fiúk és lányok vegyesen. Apuval ámulattal néztük és megkérdezte tőlem ,hogy ilyen babát szeretnék-e én is, mondtam: - igen. Akkor láttam először  Barbie párját. Nem is tudtam, hogy fiú is van belőle és azt sem tudtam, hogy ennyi színes baba is van.
Az egyik nap kirándulni mentünk, Tihanyban fincsi puncs fagyit vettünk,  Siófokon pedig mindent bejártunk Barbie baba után keresgélve. A kikötőben olyan pólót kaptam, amire a saját fotómat nyomtatták rá. (A suliban senki nem akarta elhinni, hogy én vagyok rajta.) A felső még mindig meg van.

Üzletről üzletre jártunk és egyszer csak találtunk egy dollárboltot. A kirakatban ott volt Barbie!  Így szép is lenne a történet, de az üzlet zárva volt.  A kiírás szerint 3-kor nyit, de sajnos nem nyitott ki és nem jött velem haza a teniszes Barbie. Amíg vártuk, hogy három óra legyen tervezgettük, hogy a nővérem is kap egy Barbie-t, mert akkor kettővel is játszhatok majd és ő is tud velem játszani.  Sokáig vártunk,  de semmi. Nem nyitott ki az üzlet.  Ekkor gyorsan elkezdtünk tovább keresgélni és egy kirakatban ott volt egy barna hajú utánzat. Az üzletben közölték, hogy ez az utolsó darab és nem adják el, majd,  ha hoznak többet a jővőhéten. Tovább futkostunk az üzletek között. Az egyik butikban, egy nagyon kedves fiatal srác a  pult alól elővarázsolt egy szöszi Barbie utánzatot. A dobozra Susy volt írva, a baba pont olyan volt,  mint a szomszéd kislány barna hajú babája , csak ez szőke volt. A feje gumiból volt, a teste műanyag,   a szeme zöld volt,  a haja hosszú , dús, világosszőke. A ruhája , egy kék fehér bermuda nadrág és egy kötött ujjatlan felső,  ami rozsdabarna volt,  az elejének a felső fele rózsaszín. Sima kötéssel volt kötve. Susy volt az első Barbie típusú babám. Mára már csak a nadrágja van meg, ami felnőttként került vissza hozzám. Még annak idején elcseréltem.

A derekából a gumi már kiszakadt, de egyszer majd varrok bele és felsőt is kötök hozzá.