Vény nélkül...

A dokik, név szerint Daniel, Ádin, Alan és Edrik, fárasztó munkájuk után, összejöttek egy kis beszélgetésre. Mindenki Danielt faggatta, hogy mi is van közte és Léna között. Daniel, mint mindig, most sem árult el semmit, hiszen ő maga sem tudja igazán...

-Mesélj Daniel! Mi van köztetek Lénával? Hol te futsz utána, hol pedig ő lohol utánad. Na mesélj már, ne kéresd magad! -nyaggatta Edrik, Danielt.

-Nem tudom! Szép lány, meg minden... -mondta Daniel.

-Ó, meg minden... -nevettek a dokik. Ám ekkor, megszólalt Alan:

-Képzeljétek! Szerelmes vagyok!!!

-Ez nagyszerű hír! -És milyen? -Hogy hívják? Hol találkoztatok? -Mióta? -kérdezték egyszerre a kollégák.

-Nem tudom mi a neve, vagyis nem emlékszem a nevére! Szép! Kedves! A rendelőben találkoztunk. Elvarázsolt! Kicsit félénk! -mesélte Alan.
Mindenki elnevette magát!

-A te rendelődben, mindenki félénk! -mondta Daniel.

Alan tovább folytatta: -Ma vettem le a fogszabályzóját! -Továbbra is mindenki nevetett!

-De mégis, milyen? -kérdezte Ádin.

-Csillogó, hófehér, és nagyon szabályos! -mondta Alan.

Most már mindenki annyira nevetett, szóhoz sem bírtak jutni!

-Nem a fogára vagyunk kíváncsiak! -szólalt meg Ádin. -Hanem a lányra, hogy milyen a külseje?

-Nagyon csinos! -mosolygott Alan is. -A haja vörös, hosszú, és selymes. A szeme kék és igéző. Az arcocskája, szeplős!

„-Bőre fehér, mint a hó, ó, ó, ó, véle volna nagyon jó, jó, jó!” - jegyezte meg Daniel.

Edrik összegezte a dolgot: -Szóval, vörös, szeplős és fogszabályzója van! -Valóban nagyon szép lehet! Alan, téged elvakít a szerelem! De majd mi meggyógyítunk, hiszen orvosok vagyunk!

Persze, Alan nem vette komolyan Edrik mondatait! -A jövőhéten újra láthatom, visszarendeltem, mert akkor lesz kész az éjszakai fogszabályzója! És akkor, megmondom neki, hogy szeretem!

A fiúk el is határozták, hogy kifigyelik Alan szerelmét!

Daniel örült, hogy nem ő volt egész este napirenden! Dehogy is árulná el a többieknek, hogy Lénával imádják egymást és, hogy Léna babát vár!