Léni mesél

Úgy döntöttem mesélek még nektek. A csomagolással kész vagyok! Kezdődhet a nyaralás! Sikerült 15 Barbiet beletuszkolni a táskába. Most már csak az a lényeg, hogy anya ne nyissa ki, mert amit kikészített nekem , hogy tegyem a táskába, na abból a fele sem fért bele, de muszáj voltam szelektálni, a babák fontosabbak mint a naptej, fésű...

Most kicsit el lettem paterolva otthonról. Peter és Audrey elvitt fagyizni.

A kicsik otthon maradtak. Ők még olyan kis buták, mindig azt csinálják amit apa vagy anya mond nekik. Én nehezebb eset vagyok, mert sokat jár a szám. Nilka szép csendben játszik, Adorján olyan mint apa. Na attól a falra tudok mászni mikor az öcsi azt mondja, amit apucsika szokott mondani mikor küzd az igazáért, hogy : - Hát édesem az nem úgy van! Képzeljétek el a 3 éves öcsém szájából. Vicces. Na most képzeljétek el , hogy ezt apa mondja, a levegő is megfagy olyankor. Elég nagy hangja van. A múltkor is éppen hőzöng, hogy: -Hát édesem az nem úgy van! Én pedig csak annyit mondtam neki, hogy, háttal nem kezdünk mondatot! Utána egy jót fogócskáztunk a házban, jól megkergetett. Imádok fogócskázni. Peter is szeret velem rohangálni. Frizbiztünk is.

Jót játszottunk. Van egy tapasztalatom, fagyizás közben ne frizbizzetek. Úgy jártok mint én.

Repül a repül a fagyi!

Hoppá! Még jó, hogy Audrey olyan aranyos, hogy megvigasztalt és vett nekem másik fagyit. Most már nem sírok.